Névadónk Kántor Mihály (1885 - 1968) "Aki a népélettel foglalkozik, az nem lehet rossz ember, mert a néppel csak az tud foglalkozni, aki vele együtt érez. E nélkül az együttérzés nélkül etnográfiával, néprajzzal foglalkozni teljes lehetetlenség." 1885. január 31-én született a szomszédos Tiszakarádon. Földműves szülei nem akarták tovább taníttatni, de tanítója, a bodrogközi mondák és történetek versbeöntője, Berecz Károly nemcsak néprajzi érdeklődését keltette fel, de a sárospataki tanítóképzőben való tanulását is lehetővé tette. Annak elvégzése után, 1905-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették. 1906 és 1946 között a cigándi a református elemi iskola igazgató-tanítója volt, majd 1948-tól 1958-ig az általános iskolában tanított. Rendszeresen foglalkozott néprajzi és helyismereti kutatással. Gyűjtőtevékenysége a népélet számos területére kiterjedt. Közvetlen kapcsolat fűzte a néprajztudomány néhány vezető egyéniségéhez: Bátkay Zsigmondhoz, Lajtha Lászlóhoz és Gönyey Sándorhoz. Első néprajzi jellegű dolgozata, Az ódalgazda 1909-ben jelent meg. Ezt követő évben pedig a Bodrogközi szólásmódok című gyűjteménye. 15 év szünet után sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. 1926-ban Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz, 1927-ben Hogyan készül a karikás?, még ebben az évben Az ezeréves cigándi malom, 1929-ben a Cigándi cigányok gyékénymunkája, 1932-ben a Bodrogköz című kiadványa és 1940-ben Népművészet Zemplénben címmel jelentek meg publikációi. A közélet munkájában is néptanítóhoz híven aktívan részt vett. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt Leventeegyesületnek és a "Magyar búzavirág" táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Gyűjtötte a kender és len feldolgozásával kapcsolatos adatokat, szőtteseket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit Néprajzi Múzeum vezetői , köztük Győrffy István is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák című könyvecskéjében. A 18 színes ábrát is tartalmazó kiadványban található szőttesmintát keresztszemes öltéssel hímezni is lehet. Kántor Mihályról elmondhatjuk, hogy nemcsak a jelenben élt, hanem érdekelte és kutatta a múltat, gondolva a jövőre is. "Ami a magyarságunkban szép volt a múltban, átmenteni a jövő számára"- vallotta. Életének alapgondolata volt adni és szolgálni. Ezt tette akkor is, amikor a cigándi szövő-szövetkezet asszonyainak munkáját állandó tanácsokkal segítette. 1968. szeptember 2-án halt meg. Sírja a cigándi temetőben található. Forrás: Balassa Iván: Kántor Mihály (1885-1968)